Cikkek

Dr. Jakkel Tamás cikke

Honnan jött ? Merre tart?
A magyar agár

Valamennyi modern agárfajta közös őse a mai Közel-Kelet területén kialakult speciális felépítésű, nagymacska-szerű ragadozó életmódot folytató, ennek megfelelően a többi kutyafajtától eltérő felépítésű és szellemiségű, karakterű ősre vezethető vissza. Az időszámítás előtti harmadik évezredben már egészen biztosan léteztek, majd már részben az ember segítségével földrajzilag egyre szélesebb körben terjedtek el ezek a speciális kutyák.
Manapság időnként rendszertani tanulmányok témája a gepárd, hogy vajon inkább a kutyafélékhez vagy inkább a macskafélékhez tartozik. Aki együtt él bármilyen agárral naponta fedezi fel kutyájában azokat a vonásokat, amelyek összekapcsolják a ragadozó nagymacskákkal. Önálló, gyors döntéshozatali képesség, hallatlanul rövid reakcióidő, energikusság, ugyanakkor „a vadászatok közötti időben” hosszú órákig mozdulatlan hatékony pihenés az izomzat és idegrendszer regenerálására és a bármelyik pillanatban szükségessé váló aktivitás tökéletes hatékonyságának biztosítására.

Legfőbb jellemzőjük a gyorsaság, kitartás, a nem egyéni, hanem csoportos vagy páros vadászati stílus volt elsősorban nyílt terepen, ahol a látásnak a szaglásnál is nagyobb szerepe volt a zsákmány fellelésében és elejtésében. Felépítésükben a vágtázás közbeni hatékony munkavégzésre szelektálódtak. A magasabban helyezett csánkok, a kissé nyitottabb elülső végtagszögellések, a hangsúlyosan hosszú felkarcsontok és végtagcsontozat, mely a gyors mozgáshoz szükséges hosszú erőkart biztosítja számukra mind nélkülözhetetlen vonások.
Az agarak testtömeg indexe is eltérő a többi kutyafajtától. A szikárság, a bőr alatti kötőszövet korlátozott volta, az izomrostok hossza mellett az agárfajták fejlődésében a természetes szelekció a hatékonyabb és az oxigén alacsony szintjén is végbemenő (anaerob) intenzív sejtanyagcserére képes egyedeknek kedvezett (amelynek során jelentős tejsav képződés okozhat „izomlázat” nem megfelelő edzettség esetén).

Az első emlékek Szent István korából származnak. A későbbi korokban is divatos és előkelő tevékenység volt az agarászat, többek között Hunyadi Mátyás is szenvedélyesen űzte a vadászatnak ezt az ágát. A török hódoltság idején keleti jellegű agarak kerültek hazánkba, melyek keveredtek az itteni állománnyal és egyéb vadászkutyákkal. Az AGÁR a nemzeti érzés és büszkeség egyik jelképe lett
Az agarászat a török kor után is kedvelt szórakozás maradt, az aranykor a 18. és a 19. században volt, de igazán ismert kutyafajtává Széchenyi István tevékenysége nyomán vált. Ő alapította 1839-ben a Pest Megyei Agarász Egyletet. Érdekesség, hogy a lovak nemesítésében is az „agár” volt a mértékegység. Azon lovakat tenyésztették tovább, amelyek hosszabb távon is lépést tudtak tartani az agarakkal.
Az agarászat az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukását követően újra fellendült, hiszen olyan vadelejtési módozatot tett lejhetővé, amelyhez nem kellett fegyverviselési engedély. A mezőgazdaság belterjessé válásával megszűntek a nagy nyílt területek, s ezzel az agarak használata visszaszorult, szinte lehetetlenné vált. Az utolsó lovas agarászatot 1943-ban, az utolsó agaras nyulászatot 1944-ben Törökszentmiklóson tartották.
Sok híres magyar tartozott a szenvedélyes agarászok közé, így I. István király, Mátyás király, a Rákóczi család, Balassi Bálint, aki versében is említi:

„Kell immár énnékem csak jó ló, hamar agár,
Ifjak társasága, éles szabja, jó madár.”

Lovik Károly regénye (1907), „A kertelő agár” kiváló rajza a korabeli agárfuttatásnak.

A XIX. századi feljegyzések szerint a szukák kb. 4 éves korukban kerültek tenyésztésbe. A két legjobb kölyköt tartották meg, ezek két hónapos korukig maradtak az anyjukkal. Érdekes, hogy jobban kedvelték a balra hajló farkú agarakat. Pálinkás Sámuel szerint:”- Én magam sem tudom miért, hanem csak állítom, hogy inkább balra hajoljon a farka-„ (bármilyen érdekes, a mai napig azt találtam, hogy a legjobb típusú kutyák farka balra hajlik, annak ellenére, hogy valójában nem hiszek ennek minőséghez kötött öröklődésében, és mégis….. a szerző).

Csanádi Jenő „Agarászat „(1900-ból) című könyvében még most is sok érdekes gondolatot olvashatunk:
„… Ha a szuka agarunk megkölykezett, a kölykök meghagyásánál a következőkre figyeljünk. Régi dolog az, hogy az állatok természetökre nézve rendesen a nagyszülőkre ütnek, tehát színre nézve, ha van olyan kölyök, mely a nagyszülőre ütött, s a nagyszülő jó agár volt, úgy azt okvetlen meg kell hagynunk.”

Az agarászat az úri szórakozások közé tartozott, ugyanakkor minden tiltás ellenére a szegény családok sokszor egyetlen megélhetését jelentették az agarak.

A második világháború után az agarat gyakorlatilag kihaltnak tartották, csak néhány elszigetelt helyen maradt meg pár példány, amelyeket nem egyszer orvvadászatra használtak. Amikor 1963-ban egy Mátyás királyról szóló film forgatásához magyar agárra lett volna szükség, Szigethy Kálmán, a MAFILM gödöllői filmtelepének vezetője Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nagyecseden, a volt Károlyi-uradalomban fedezett fel néhány példányt, amelyet megvásárolt, és ezzel elkezdődött a fajta újjáélesztése. Az FCI 1966-ban fogadta el önálló fajtaként a magyar agarat. Azóta Európa több országában megismerték és megszerették a fajtát, s a tenyésztők kitartó munkájának köszönhetően a magyar agár jövője látszólag biztosítva van. A 2013-évi budapesti Világkiállításon 72, 2014-ben Helsinkiben a Világkiállításon 24 egyedet mutattak be a fajtában!
A jelen tenyésztői azon dolgoznak, hogy megőrizzék azon formáit, amelyek ezen hosszú időszak alatt kialakultak és kiküszöböljék azon idegen hatásokat, amelyeket félreértelmezett érdekek mentén érték a fajtát. A tenyésztést egyértelműen az FCI standardje kell orientálja, mert az abban leírt küllemű és karakterű kutyát fogadták el MAGYAR AGÁR néven a világszervezetben 1966-ban, csaknem 50 éve a magyar kinológusok által kialakított formában és az általuk rendelkezésre bocsátott dokumentumok illetve fajtaleírás elfogadásával !Az elsősorban pályaversenyeken remélt siker olyan nem fajtatiszta egyedeket is eredményezett, amelynek eredményeként egy terepfutót szerettek volna felruházni egy sprinter tulajdonságaival. Ezek sokat ártottak a fajtának.
Mindamellett a TISZTA VÉRBEN tenyésztett magyar agarak pályaversenyeztetése a fajta jövőjének egyik záloga.
2004-ben a magyar agár lajstromba vétetett a Hungarikumok körébe és méltán került nemzeti büszkeségeink közé.

A modern Magyar Agár szerepköre, jelleme, külleme
A fajta eredeti tevékenységi körét, mely évezredeken át biztosította számára az ember támogató együttműködését, elvesztette. Azt a vadászati stílust (nyulak, apróvadak, őzek elejtése), amelyre szelektálták az európai törvényhozás tiltja (még akkor is, ha néhány egyedi engedély kiadására volt példa). Megőrzése szinte muzeális, nemzeti örökséget érintő tevékenység. Ennek érdekében pedig meg kell találjuk azt a szerepkört, amely a mai ember számára is vonzóvá teszi tartását.
A magyar agár esetében ez nem nehéz. Aki csak egyetlen egyet is tart belőle, nem érti, hogy vajon miért nincs mindenkinek legalább egy magyar agara?
Ez a fajta az eredeti keleti agarak alapvető tulajdonságait (elegancia, nemesség, büszkeség) megtartva ötvözi azokat az angol agarak és vadászkutyák szívet melengető jellemzőivel.
Mindig figyel a gazdájára és bármikor kész a kedvében járni. Nem flegmatikus. A tényt, hogy annak áldozza az életét, hogy a körülötte élő „ember-falka” tagjainak kedvében járjon anélkül érzékelteti, hogy terhessé válna a környezete számára. Mindig rendelkezésre áll, tettre készen, de kellően háttérben maradva. Igazi, megbízható hátország a gazda számára. Kirándulni, coursing versenyre, pályaversenyre járni szerető, sportos család számára ideális , ugyanakkor sohasem hiperaktív. Dolga végeztével órákig vagy napokig fekszik a kanapén vagy gazdája közelében, amíg az pihen, olvas vagy dolgozik. Ezekben a helyzetekben általában megtalálja azt a bármilyen kicsiny érintkezési pontot, amely ember és kutya számára egyaránt kiteljesíti a komfortzónát. Mancsát vagy fejét a gazda lábára helyezi. Ezek az ember életének legbékésebb órái. Jellegzetessége, hogy szabad sétáltatása során miután futott már néhány kört és játszott a társaival, a gazdája mögött, annak sarkában bandukol. Akinek több agara is van, azok a gazda által vezetett libasort alkotnak ezekben az akciómentes periódusokban a séta során.
Szenvedélyes vadász- és űzőösztöne dacára a területén lévő, számára „bemutatott” háziállatokat nem bántja, hanem védelmezi. Számos olyan agarat ismerünk, aki macskával, baromfival békésen él együtt. Ugyanezen agárral persze nem tanácsos összefutnia egy idegen macskának…. Falkában tartható, fajta és fajtársaival remekül kijön. Természetesen, mint minden nagyobb közösségben egy erőskezű falkavezér jelenléte sokat jelent a béke megteremtésében.
A családot és annak élőhelyét védelmezi. Feleslegesen sosem ugat. Ha az agarunk csaholásba kezd, érdemes utánanézni, hogy mi az oka, mert anélkül nem teszi. A számára nem ismert betolakodó előtt tipikusan keresztbe áll egészen az ujjai hegyén és a gazdájának ugatással jelzi az „eseményt”. A GAZDA első barátságos gesztusára azonban azonnal visszavonulót fúj és elfogadja az érkezőt. A saját területén kívül emberrel, kutyával barátságos, kezdeményező. A gyerekek nagy barátja. Megható látni, hogyan vigyáz a nála kisebbre még játék közben is. Szereti a vizet, különös kedvence a homokos folyópart, ahol biztosan vágtába kezd önfeledt „mosollyal” az arcán, mely egyébként is jellemzi, ha jó kedve van.
Felépítése, bőr és szőrtakarója lehetővé teszi azt is, hogy kellően szigetelt fekvőhely mellett akár egész évben is kint tartható legyen. A hóba előszeretettel fúrja bele magát, nagyon szereti.
Negyven évi intenzív kutyázás után nyugodtan kijelenthetem, hogy a találkozás a magyar agárral a kutyázás magasiskoláját jelentette számomra minden téren. Bizalom, intellektus, érzelmek, erő, elegancia.
Még semmi nem tett olyan büszkévé ezen a téren, mint a látvány , mikor a mezőn gepárdszerűen futó agár megtorpan, és beleszimatol a levegőbe, miközben a lehelete láthatóvá válik. Új dimenzióba helyezi a szemlélőt. Ráadásul azt sem tudja (de ismerve értékrendjét ez nem is érdekli őt), hogy milyen gyönyörű ekkor…….
A magyar agár küllemét a fajtakeresztezések miatt általában a többi fajtától való eltérések hangsúlyozásával szoktuk leírni, ami praktikus, de persze alapvetően hibás megközelítés.
Küllemi szempontból kiemelek néhány fontos tulajdonságot, megemlítve, hogy a magyar agár egy sokszínű fajta, ahol többféle létező típus is megérdemli, hogy túlélje az idők szavát. Természetesen ezalatt nem értem a hibás okból végzett „tudatos” fajtakeresztezések elkorcsosító hatására létrejövő egyedeket vagy vonalakat.
A magyar agár rusztikus felépítésű, erőteljes csontozatú, viszonylag vastag bőrtakaróval rendelkező, sohasem kvadratikus, hanem kissé nyújtott (de a show greyhoundnál rövidebb) törzsű kutya.

Fejkarakter:
Voluminózus, tömeges koponyacsontok, amelyek azonban mégsem nehezek és a fej sosem burkolt. A stopvonal jól látható, a többi agárfajtánál hangsúlyosabb, de a homlok nem domború, hanem lapos. Az arcorri rész és az agykoponya tengelyének síkja a kutya profilján egymással párhuzamos (ellentétben számos más agárfajtával. A fejsíkok párhuzamostól való eltérése emiatt jól mutatja a fajtakeresztezéseket is.)
A rózsafülek vastag szövetűek, nagyok. Egy igazi magyar agárnál figyelő helyzetben sem állnak a súlyuk és méretük miatt.
Az orrtükör terjedelmes.
A szemek mandulavágásúak és orientális, ferde metszésűek. Megjegyzem, hogy egy magyar agár mimikája során képes a szemét „elkerekíteni” és amikor különösen komfortosan érzi magát szinte csíkszerűen összehúzni azt.
Nyak:
Elegáns, de valamennyi más agárfajtától eltérően nem TÚL hosszú és elsősorban is vastagabb, izmos, de sosem lebernyeges. A „kecses”, vékony zsiráfszerű „deszkanyak” a magyar agártól fajtaidegen.
Felső vonal:
A magyar agár az egyenes hátvonalú agárfajtákhoz tartozik. A hát mindig egyenes és az ágyék sem ívelt. Természetesen a felső vonal egyenességét kis finom ívek összessége hozza létre, nem vonalzószerű, terrier jellegű egyenesség a mértékegység ebben a kérdésben. Fontos, hogy a csípőízület mögötti terület (fartájék) dőlésszöge ne legyen túlzott, mert ez lerövidíti a fart, ezzel csökkenti a mozgásenergiát létrehozó hátulsó végtag által biztosított erőkart és ezzel csökkenti a sebességet. Az ilyen faralakulás MINDIG erős ágyéki ívet is eredményez, mely ebben az esetben NEM egyszerűen fajtaidegen és típushiba, hanem a kutya mozgását kedvezőtlenül befolyásoló anatómiai rendellenesség is..
Mancsok:
Sosem kerek macskamancsok, hanem bár kellően ívelt, de hosszúkás, ezzel a sérülés veszélyének jobban ellenálló, változatos, egyenetlen terephez is jól alkalmazkodó nyúlmancsok.
Szőrzet:
Bár rövidszőrű, de ez kb 2-2,5 cm hosszú, keményszálú, jelentős faggyúmennyiséggel védett szőrzetet jelent, mely a farok alsó végén „kefét” alkot”. Télen vastag prémet alkot, mely alkalmassá teszi külső tartásra is. A szőrzet sosem finom, túl rövid „egérszőr”. A tartási körülmények természetesen nagy hatással vannak a pillanatnyi szőrkondícióra (fűtött kanapé kontra hóba vájt vacok).

Színe:
A fajta egyik attraktivitása, mert egyéniséget ad minden egyednek.
Csak a kék, a kék foltos, a csokoládébarna, a fekete/cser, a háromszínűség (tricolour) és az ordas szürke nem megengedett, mert ezek fajtakeresztezések eredményei.
Farok:
Alacsonyan tűzött és mindig a hátvonalban vagy az alatt hordott. A tövénél vastag, csak kissé vékonyodik el a vége felé. A túl finom, hosszú farok típushiba, különösen, ha teljesen egyenes lefutású (verseny greyhound vagy spanyol agár keresztezés jele). Dús szőrzettel fedett, az alsó szélén ez „kefét” alkot. Nem túl hosszú és szinte sosem teljesen egyenes. A csánkízület magasságában visszahajlik és egy nem teljes gyűrűt képező „pipát” hoz létre. Hogy ez a legjobb egyedek esetében miért hajlik balra? Senki sem tudja….
Karakter:
A magyar agár karaktere jellegzetes és néhány vonásában eltér a rokon fajtákétól. A kutyával eltöltött 4-5 perc elég arra, hogy akár ezen jegyek alapján is kiszűrhetők legyenek a közeli generációkban előforduló (ma már nem kívánatos) fajtakeresztezések jegyei. A flegmatikus, otthoni környezetben félénk, bizalmatlan magaviselet vagy a hyperaktivitásra utaló jelek nem tartoznak a fajtához. Kiegyensúlyozott és ha nem is minden ismeretlennel barátságos, de elfogadó és képes legalább semleges , de ugyanakkor magabiztos viselkedésre. Fajtársaival és az emberrel is kivételes érzékkel találja meg az egyénre szabott legjobb magatartásformákat a zavartalan kapcsolat felvételére és fenntartására. A többi agárfajtához képest is több „vadászkutya” karaktert hordoz, ami elsősorban a gazda kedvére tevés fokozott késztetésében nyilvánul meg.

Mindenkit várunk sorainkba, aki erről a kivételes magyar fajtáról többet szeretne megtudni és hétköznapjait folyamatos ünnepnappá szeretné változtatni egy olyan kutyával, amely ennek biztosítására született
Dr. Jakkel Tamás
A Magyar Ír Farkasagár Egyesület Magyar Agár Szekciójának Elnöke
Az FCI Elnökséi Tagja
A MEOESZ Küllembírói Testületének Elnöke


Nyelv: